Az indonéziai Sulawesi-szigetről előkerült ősi fogak szolgáltatják a szokásszerű kábítószer-használat eddig ismert legrégebbi bizonyítékát

Egy Indonéziában feltárt, különleges kopást mutató foglelet új fejezetet nyithat az emberi tudatmódosító-szerhasználat történetében. A kutatók szerint a Sulawesi szigetén eltemetett vadászó-gyűjtögetők akár 25 ezer évvel ezelőtt rendszeresen bételdiót rághattak vagy szívhattak. A növény pszichoaktív hatóanyaga, az arekolin, stimuláló hatást válthat ki, ezért a felfedezés a szokásszerű kábítószer-használat eddig ismert legrégebbi bizonyítékát jelentheti.

Jellegzetes barázdák a fogakon

A lelet jelentőségét a fogak állapota adja. Két, Sulawesin talált emberi maradvány fogain a kutatók mély, szokatlan barázdákat és kopási nyomokat azonosítottak. Ezek a sérülések nem illenek egyszerűen a hétköznapi étkezésből eredő fogkopás mintázatába. A vizsgálat szerint a fogak rendszeresen érintkezhettek kemény növényi anyaggal, miközben a használó hosszabb ideig a szájában tarthatta vagy szívhatta a bételdiót.

A régészeti értelmezést kémiai vizsgálatok is erősítették. A kutatók arekolinhoz köthető nyomokat találtak a fogkőben, ami összhangban áll a bételdió fogyasztásával. A bizonyítékok együtt azt sugallják, hogy a növényt nem egyszeri alkalommal kóstolták meg: a fogak elváltozásai ismétlődő, hosszú időn át fennálló használatra utalhatnak.

Mit tudunk a bételdióról?

A bételdió az arekapálma termése. Dél- és Délkelet-Ázsiában évezredek óta különféle közösségi, rituális és mindennapi szokások részeként használják. Gyakran bétellevélbe csomagolva, mész és más növényi összetevők társaságában rágják. Az arekolin a nikotinhoz hasonlóan stimuláló pszichoaktív hatással rendelkezik, ezért a bételdiót a világ egyik legelterjedtebb tudatmódosító növényeként tartják számon.

A mai használati formák alapján a kutatók óvatosan rekonstruálhatják, milyen szerepe lehetett a növénynek a jégkori Sulawesin. Elképzelhető, hogy a bételdió enyhítette a fogfájdalmat, csökkentette a fáradtságérzetet, vagy közösségi és rituális gyakorlatokhoz kapcsolódott. A fogak önmagukban nem árulják el a pontos motivációt, a rendszeres használat ténye azonban több egymást erősítő nyom alapján valószínűnek tűnik.

Több ezer évvel korábbra tolhatja a történetet

Az eddigi régészeti bizonyítékok alapján a tudatmódosító növények használata jóval későbbre tehető. A sulawesi lelet ezt az idővonalat akár 25 ezer évvel ezelőttre tolhatja vissza, egy olyan korszakba, amikor a modern ember különböző szigetvilágokban telepedett meg és alkalmazkodott a helyi környezethez.

A felfedezés azért is fontos, mert a növényhasználat nyomai ritkán maradnak fenn. A növényi maradványok gyorsan lebomlanak, a fa- és levéleszközök pedig csak kivételes körülmények között őrződnek meg. A fogak ezzel szemben tartósan rögzíthetik a szokások következményeit. Egy jellegzetes kopásminta ezért olyan viselkedésre is utalhat, amelyről a települési rétegekben vagy a sírok környezetében már semmilyen közvetlen nyom nem maradt.

A bizonyítékok értelmezése óvatosságot igényel

A kutatók nem állítják, hogy a két foglelet alapján teljes képet kaphatunk a jégkori sulawesi közösségek életéről. A barázdák és a kémiai nyomok erős kapcsolatot teremtenek a bételdió használatával, a fogyasztás pontos módja, gyakorisága és társadalmi jelentése azonban továbbra is vizsgálat tárgya. A régészeknek azt is ki kell zárniuk, hogy a fogkopást más, helyi növények vagy munkafolyamatok okozhatták.

A kutatás ugyanakkor jól mutatja, mennyi információt hordozhatnak az emberi maradványok legkeményebb részei. Egy apró fogbarázda mögött több ezer évvel ezelőtti döntések, szokások és közösségi gyakorlatok rajzolódhatnak ki. A Sulawesin talált fogak így az emberi kultúra egyik régi, kevéssé látható történetére irányítják a figyelmet: arra, hogy az emberek mikor és miért kezdtek rendszeresen olyan növényeket használni, amelyek megváltoztatták a közérzetüket és a tudatállapotukat.

Egy régi szokás nyomai a jégkorból

A lelet alapján a bételdió rendszeres használata legalább 25 ezer évre tekinthet vissza, és a pszichoaktív növények alkalmazása jóval az állandó földműves települések kialakulása előtt megjelenhetett. A felfedezés új kérdéseket vet fel a korai emberek növényismeretéről, gyógyító gyakorlatairól és társadalmi szokásairól. További sulawesi ásatások, valamint újabb fogászati és kémiai elemzések dönthetik el, hogy egy különleges egyéni szokásról vagy szélesebb körben elterjedt kulturális gyakorlatról van-e szó.

Forrás: The Conversation, BBC, ABC News, ScienceDaily